- Hogyne... - mondtad unottan, hiszen éppen az Up All Night koncert DVDt nézted a számítógépeden. Felálltál kinyitottad a szekrényedet, és ami először akadt a kezedbe, felvetted. Kimentél a szobádból egyenesen a konya felé. Anyukád a pultra mutatott, te zsebre tetted a krumplira szánt pénzt. Elköszöntél anyukádtól, majd becsuktad magad után az ajtót, egész hangosan, hogy anyukád rájöjjön, hogy hiba volt kirobbantani a filmnézésből téged. Kb. 5 perc séta a zöldségesig így zenét hallgattál. Mi mást, mint 1Dt? WMYB bömbölt a füledben, és mikor észbe kaptál már a krumpli lelő helyen találtad magad. Ez egy kis elrejtett hely a belváros szélén. Egész kicsi, így gyorsan megtaláltad a levesbe valót. Éppen mentél volna fizetni, amikor bele ütköztél egy csíkos pólós fazonba. A ruhadarabról eszedbe jutott Louis Tomlinson. Felnéztél, hogy heves bocsánat kérésbe kezdj, de nem tudtál szóhoz jutni, hiszen az előbb említett személy vigyorgott az arcodba 1 csomag sárgarépával a kezében. Te csak vigyorogni tudtál. Sikítani nem akartál, hiszen akkor tuti, hogy elűzted volna életed szerelmét.
- Elnézést, nem akartam beléd menni.. - kezdted a sajálkozásod kifejezését.- Semmi baj, az én hibám, megszédített a szemed. - mosolygott. Te nyilván valóan elvörösödtél, mert ő felnevetett, kínodban te is így cselekedtél.
- De ugye tényleg nem baj? Mert én nagyon sajnálom, tényleg bocsánat.... - mondtad.
- Ha még egyszer bocsánatot kérsz leütlek. - mondta gúnyolódó vigyorral az arcán.
- Jól van na... Szép répák. - terelted a szót a kezében tartott csomag felé biccentve.
- Szeretem a répákat. - mondta, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon, te újra felnevettél ezen a mondatán. - Neked meg szép krumplijaid vannak. - vigyorgott.
- De nekem sietnem kell. - mondtad kicsit szégyenlősen, mert azért csak BooBear áll előtted, teljes életnagyságban. Érzed az illatát, látod a szemeit, a csíkos pólóját, a piros csőfarmerjét, és a zoknitalan lábát a kék cipőben. Nem volt szíved ott hagyni Larry Stylossan egyik tagját, de kénytelen voltál, hiszen anyukád és a leves várt rád.
-Rendben. - mosolygott, majd elővett egy alkoholos filcet a zsebéből, ami kissé fura volt, de gondoltad biztos a rajongók miatt van ott. Leszedte a szájával a kupakot, és a répát tartó kezével alátámasztotta a kezed, majd ráfirkált pár számot. Hirtelen nem kapcsoltál, csak bámultad az alkarod. Ránéztél, majd mind a ketten elnevettétek magatokat. - Imádom a nevetésed. - törte meg a csendet.
- Én meg téged. - hupsz... ezt nem akartad kimondani, de már vissza szívni nem tudtad. Nyomott egy puszit az arcodra, majd kikapta a kezedből a krumplit és elfutott vele. Te utána futottál.
- Louis... ez nem vicces, hozd vissza! Anyunak kell! - kiabáltad a zöldséges standok között futkorászva.
- Akkor kapj el.... - lihegte vigyorogva. Kb. 5 perc futkorászás után meguntad, majd egy újabb zacskó krumplit vettél el, és mentél a pénztárhoz. A futástól kipirosodott arcodon, a pénztáros néni elmosolyodott, majd egy szót sem szólva egymáshoz fizettél. Éppen kilépni készültél az ajtón, amikor egy kéz megfogta a vállad. Sejtetted ki az, de megfordultál.
- Bocsi, nem hagyhattam ki. - vágott szomorú arcot.- Semmi baj. De azért ilyet máskor ne. Jó?
- Jó... Várj máskor?
- Hát ha a karomon van a számod, gondolom még találkozni akarsz velem.
- Hát... Ha az első randit a zöldségesnél akarod rendben... Mert csak ott tudok krumplit lopni a kezedből. - nevette el magát, majd te is követed a példáját.
- Jól van na... Csak most mennem kell. Szia Lou. - mosolyogtál. Ő pár másodpercig bambult, majd megszólalt.
- Oké, szia. Majd hívj.
-Rendben. - elindultál az 5 perces haza felé vezető úton, de utánad szólt.
- És egyébként hogy hívnak? - tette fel a kérdést, amt egyébként már vártál.
- (neved) vagyok.
- Oké, akkor. Később találkozunk (neved). - mosolygott, majd intett és elment a másik irányba. Te a haza vezető út során csak rá tudtál gondolni. Haza értél vigyorogtál lecsaptad a krumplit a pultra, majd felmentél a szobádba, és nézted tovább a filmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése