Harry a deszkás

Örülök, hogy ennyien olvassátok a blogot, nagyon jól esik :3 És nagyon sajnálom, hogy eddig nem írtam. De most hoztam egyet Harryset. :3

Aaaah… Szikrázó napsütés, a madarak csivitelése a közeli fákról, sör illat, deszkák kerekeinek hangja, jó pasik és a bátyám cigi szaga. A dolgok, melyek kimaradhatatlanok kicsi életemből. Napszemüvegem kivédi az UV sugarak káros tényezőit, a full cap kényelmesen fekszik sötétbarna haj rengetegemen, az ujjatlan póló miatt érzem a forró nyári Nap sercegését, a már nem olyan fehér bőrömön. A nagy élvezetben észre sem vettem, hogy valaki leült mellém, csak azt észleltem, hogy már nincs olyan meleg, mint volt.

-          Nem tudom, hogy ki vagy Tesó, de ha nem hagyod, el azt a helyet ahol éppen ülsz, akkor én foglak arrébb rakni. 3 másodperced van!

- Förmedtem rá cseppet sem kedves módon az aurámat zavaró egyénre.

-        -  De tüzes valaki.  

Szólt vissza egy öblös hang, azon irányból ahonnan vártam. Nem szoktam meg, hogy visszapofázzanak, ezért levettem napszemüvegemet, és amit akkor láttam… A gyomromban vadul verdeső lepkék miatt egy szót sem tudtam kinyögni, csak vigyorogtam, mint a tejbe tök. Azok a sötétzöld szemek megigéztek, egyszerűen egy tőlem megszokott „húzz arrébb köcsög” mondatot sem tudtam kipréselni ajkaim közül. Aztán jobban végig mértem a srácot, majd megakadt a szemem férfiasnak nem mondható, de megközelítőleg kidolgozott testén és gyerekes tetoválásain. Fekete Rammstein-es rövid ujjú pólóján át látszódtak azon bicepszek, melyekkel, szemmel láthatólag jártak már kondi teremben. Szürke oldalzsebes nadrágot viselt, nem hittem volna, hogy egy ilyen béna gatya jól állhat bárkinek is. Hihetetlenül göndör és barna haja, olyan ’szél kócolta’  stílust képviselte, ami mindig is vonzott. Aztán feltűnt, hogy túl sokáig bámultam szerencsétlent, szóval megráztam a fejem, hogy elűzzem a kósza gondolataimat. Valószínű neki is feltűnt, mert csak vigyorgott. Bár lehet, hogy csak azért ért fülig a szája, mert elpirultam. A figyelem elterelés végett felkaptam az asztalon pihenő sörömet, majd egy jó nagyot kortyoltam belőle.

-         - Ha jól látom még nem vagy egészen 18 kicsi lány.

Nem számítottam ilyesfajta megszólításra, mint ’kicsi lány’. Ha nem lett volna ilyen irdatlanul helyes arcon mostam volna, normális méretűnek nem mondható tenyeremmel. Hát, igen a tenyeremmel nem lenne baj, hacsak nem lenne ilyen baromi vékony csuklóm. Ezért van rajtam minimum 5 kg karkötő, mármint, hogy leplezzem a csuklóm méretét.

-        -  Te se nézel ki többnek „nagyfiú”

Mutogattam az idézőjeleket az ujjaimmal.

-         - 18 vagyok „nagylány”

Enyhe gúnyt halottam a hangjában, de végül is megérdemeltem. De esküszöm, nem néz ki 18 évesnek. Talán, ha 17nek tippeltem.

-        -  Higgyem is el?

Kezdtem az incselkedést.

-         -  Légyszi. – itt olyan cukin nézett, hogy wááá – apropó, te mennyi idős vagy?

-         - 17.

Válaszoltam tömören.

-         -  És gondolom neved is akad.

-        -  (neved). Neked is adtak a szüleid nem?

-           -Ez egész valószínű. – nevette el magát. Úristen nevetett a poénomon. Ez kész. – Harry vagyok. Harry Styles és nem Potter! Mielőtt belém kötnél.

Várj! Már rögtön ilyeneket feltételez rólam, vagy mindenki ezzel húzza az agyát? Na, mindegy. Én csak vigyorogni tudtam. Sose beszélgettem még ennyit egy ilyen helyes és ari sráccal. Aki nem mellesleg nevetett a poénosan megfogalmazott kérdésemen. Bár, én mindig ilyen mondatokban beszélek. De tényleg jól esett. Még egyet kortyoltam a sörömből, amíg Ő is rendelt magának egy korsóval.

-         - Mióta deszkázol?

Törtem meg végül a kínos csendet, és tényleg érdekelt a válasza, mert öblös hangját nagyon jól esett hallgatni.

-          - Én nem deszkázom, csak a haverjaim. És te?

-           -Te miért nem deszkázol?

-           -Mert mindig összetöröm magam, bármikor ráállok.

-          - Ja, értem.  Szóval én mióta is deszkázom? – itt kissé elgondolkodtam - (bátyád neve), amikor még deszkázni tanult és haza jött egy-egy deszkázás után, folyton áradozott nekem arról, hogy milyen jó, meg, hogy milyen jó arcok vannak ott. Én megkértem, hogy mutassa meg az alapokat és szerezzen nekem egy deszkát. Ezeket mind meg is tette, így már nem bénáztam a parkban.

-         -  Értelek. És hogy tetszik a deszkás élet?

-          - Kikúrt jó.

Ez után jót mosolygott, aztán befutott egy hívás, majd sebtében elköszönt, motyogott valami ’jó, hogy megismertelek és remélem, találkozunk még’ félét, kacsintott egyet, aztán lóhalálában elfutott a menő gatyájában. Ez volt életem legjobb beszélgetése egy olyan sráccal, mint Ő. Bár a verdeső lepkék, akiket seggbe rugdostam volna, mert miattuk vettem bénán a levegőt. És gyakran két szó között megfulladtam, kiváló ismerkedés volt. Én is nagyon remélem, hogy viszont látjuk egymást, Mr. Jóképűvagyékéseztbevetemalányoknál úrral. Azt hiszem szerelmes lettem Harrybe, és jó lenne tudni, hogy Ő hogyan gondolja ezt.