Harry a deszkás

Örülök, hogy ennyien olvassátok a blogot, nagyon jól esik :3 És nagyon sajnálom, hogy eddig nem írtam. De most hoztam egyet Harryset. :3

Aaaah… Szikrázó napsütés, a madarak csivitelése a közeli fákról, sör illat, deszkák kerekeinek hangja, jó pasik és a bátyám cigi szaga. A dolgok, melyek kimaradhatatlanok kicsi életemből. Napszemüvegem kivédi az UV sugarak káros tényezőit, a full cap kényelmesen fekszik sötétbarna haj rengetegemen, az ujjatlan póló miatt érzem a forró nyári Nap sercegését, a már nem olyan fehér bőrömön. A nagy élvezetben észre sem vettem, hogy valaki leült mellém, csak azt észleltem, hogy már nincs olyan meleg, mint volt.

-          Nem tudom, hogy ki vagy Tesó, de ha nem hagyod, el azt a helyet ahol éppen ülsz, akkor én foglak arrébb rakni. 3 másodperced van!

- Förmedtem rá cseppet sem kedves módon az aurámat zavaró egyénre.

-        -  De tüzes valaki.  

Szólt vissza egy öblös hang, azon irányból ahonnan vártam. Nem szoktam meg, hogy visszapofázzanak, ezért levettem napszemüvegemet, és amit akkor láttam… A gyomromban vadul verdeső lepkék miatt egy szót sem tudtam kinyögni, csak vigyorogtam, mint a tejbe tök. Azok a sötétzöld szemek megigéztek, egyszerűen egy tőlem megszokott „húzz arrébb köcsög” mondatot sem tudtam kipréselni ajkaim közül. Aztán jobban végig mértem a srácot, majd megakadt a szemem férfiasnak nem mondható, de megközelítőleg kidolgozott testén és gyerekes tetoválásain. Fekete Rammstein-es rövid ujjú pólóján át látszódtak azon bicepszek, melyekkel, szemmel láthatólag jártak már kondi teremben. Szürke oldalzsebes nadrágot viselt, nem hittem volna, hogy egy ilyen béna gatya jól állhat bárkinek is. Hihetetlenül göndör és barna haja, olyan ’szél kócolta’  stílust képviselte, ami mindig is vonzott. Aztán feltűnt, hogy túl sokáig bámultam szerencsétlent, szóval megráztam a fejem, hogy elűzzem a kósza gondolataimat. Valószínű neki is feltűnt, mert csak vigyorgott. Bár lehet, hogy csak azért ért fülig a szája, mert elpirultam. A figyelem elterelés végett felkaptam az asztalon pihenő sörömet, majd egy jó nagyot kortyoltam belőle.

-         - Ha jól látom még nem vagy egészen 18 kicsi lány.

Nem számítottam ilyesfajta megszólításra, mint ’kicsi lány’. Ha nem lett volna ilyen irdatlanul helyes arcon mostam volna, normális méretűnek nem mondható tenyeremmel. Hát, igen a tenyeremmel nem lenne baj, hacsak nem lenne ilyen baromi vékony csuklóm. Ezért van rajtam minimum 5 kg karkötő, mármint, hogy leplezzem a csuklóm méretét.

-        -  Te se nézel ki többnek „nagyfiú”

Mutogattam az idézőjeleket az ujjaimmal.

-         - 18 vagyok „nagylány”

Enyhe gúnyt halottam a hangjában, de végül is megérdemeltem. De esküszöm, nem néz ki 18 évesnek. Talán, ha 17nek tippeltem.

-        -  Higgyem is el?

Kezdtem az incselkedést.

-         -  Légyszi. – itt olyan cukin nézett, hogy wááá – apropó, te mennyi idős vagy?

-         - 17.

Válaszoltam tömören.

-         -  És gondolom neved is akad.

-        -  (neved). Neked is adtak a szüleid nem?

-           -Ez egész valószínű. – nevette el magát. Úristen nevetett a poénomon. Ez kész. – Harry vagyok. Harry Styles és nem Potter! Mielőtt belém kötnél.

Várj! Már rögtön ilyeneket feltételez rólam, vagy mindenki ezzel húzza az agyát? Na, mindegy. Én csak vigyorogni tudtam. Sose beszélgettem még ennyit egy ilyen helyes és ari sráccal. Aki nem mellesleg nevetett a poénosan megfogalmazott kérdésemen. Bár, én mindig ilyen mondatokban beszélek. De tényleg jól esett. Még egyet kortyoltam a sörömből, amíg Ő is rendelt magának egy korsóval.

-         - Mióta deszkázol?

Törtem meg végül a kínos csendet, és tényleg érdekelt a válasza, mert öblös hangját nagyon jól esett hallgatni.

-          - Én nem deszkázom, csak a haverjaim. És te?

-           -Te miért nem deszkázol?

-           -Mert mindig összetöröm magam, bármikor ráállok.

-          - Ja, értem.  Szóval én mióta is deszkázom? – itt kissé elgondolkodtam - (bátyád neve), amikor még deszkázni tanult és haza jött egy-egy deszkázás után, folyton áradozott nekem arról, hogy milyen jó, meg, hogy milyen jó arcok vannak ott. Én megkértem, hogy mutassa meg az alapokat és szerezzen nekem egy deszkát. Ezeket mind meg is tette, így már nem bénáztam a parkban.

-         -  Értelek. És hogy tetszik a deszkás élet?

-          - Kikúrt jó.

Ez után jót mosolygott, aztán befutott egy hívás, majd sebtében elköszönt, motyogott valami ’jó, hogy megismertelek és remélem, találkozunk még’ félét, kacsintott egyet, aztán lóhalálában elfutott a menő gatyájában. Ez volt életem legjobb beszélgetése egy olyan sráccal, mint Ő. Bár a verdeső lepkék, akiket seggbe rugdostam volna, mert miattuk vettem bénán a levegőt. És gyakran két szó között megfulladtam, kiváló ismerkedés volt. Én is nagyon remélem, hogy viszont látjuk egymást, Mr. Jóképűvagyékéseztbevetemalányoknál úrral. Azt hiszem szerelmes lettem Harrybe, és jó lenne tudni, hogy Ő hogyan gondolja ezt.

Találkozás Louisval

- Kéne krumpli a levesbe... Ugye lemész a zöldségesbe nekem? - kérdezte anyukád csillogó szemekkel.
- Hogyne... - mondtad unottan, hiszen éppen az Up All Night koncert DVDt nézted a számítógépeden. Felálltál kinyitottad a szekrényedet, és ami először akadt a kezedbe, felvetted. Kimentél a szobádból egyenesen a konya felé. Anyukád a pultra mutatott, te zsebre tetted a krumplira szánt pénzt. Elköszöntél anyukádtól, majd becsuktad magad után az ajtót, egész hangosan, hogy anyukád rájöjjön, hogy hiba volt kirobbantani a filmnézésből téged. Kb. 5 perc séta a zöldségesig így zenét hallgattál. Mi mást, mint 1Dt? WMYB bömbölt a füledben, és mikor észbe kaptál már a krumpli lelő helyen találtad magad. Ez egy kis elrejtett hely a belváros szélén. Egész kicsi, így gyorsan megtaláltad a levesbe valót. Éppen mentél volna fizetni, amikor bele ütköztél egy csíkos pólós fazonba. A ruhadarabról eszedbe jutott Louis Tomlinson. Felnéztél, hogy heves bocsánat kérésbe kezdj, de nem tudtál szóhoz jutni, hiszen az előbb említett személy vigyorgott az arcodba 1 csomag sárgarépával a kezében. Te csak vigyorogni tudtál. Sikítani nem akartál, hiszen akkor tuti, hogy elűzted volna életed szerelmét.
- Elnézést, nem akartam beléd menni.. - kezdted a sajálkozásod kifejezését.
- Semmi baj, az én hibám, megszédített a szemed. - mosolygott. Te nyilván valóan elvörösödtél, mert ő felnevetett, kínodban te is így cselekedtél.
- De ugye tényleg nem baj? Mert én nagyon sajnálom, tényleg bocsánat.... - mondtad.
- Ha még egyszer bocsánatot kérsz leütlek. - mondta gúnyolódó vigyorral az arcán.
- Jól van na... Szép répák. - terelted a szót a kezében tartott csomag felé biccentve.
- Szeretem a répákat. - mondta, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon, te újra felnevettél ezen a mondatán. - Neked meg szép krumplijaid vannak. - vigyorgott.
- De nekem sietnem kell. - mondtad kicsit szégyenlősen, mert azért csak BooBear áll előtted, teljes életnagyságban. Érzed az illatát, látod a szemeit, a csíkos pólóját, a piros csőfarmerjét, és a zoknitalan lábát a kék cipőben. Nem volt szíved ott hagyni Larry Stylossan egyik tagját, de kénytelen voltál, hiszen anyukád és a leves várt rád.
-Rendben. - mosolygott, majd elővett egy alkoholos filcet a zsebéből, ami kissé fura volt, de gondoltad biztos a rajongók miatt van ott. Leszedte a szájával a kupakot, és a répát tartó kezével alátámasztotta a kezed, majd ráfirkált pár számot. Hirtelen nem kapcsoltál, csak bámultad az alkarod. Ránéztél, majd mind a ketten elnevettétek magatokat. - Imádom a nevetésed. - törte meg a csendet.
- Én meg téged. - hupsz... ezt nem akartad kimondani, de már vissza szívni nem tudtad. Nyomott egy puszit az arcodra, majd kikapta a kezedből a krumplit és elfutott vele. Te utána futottál.
- Louis... ez nem vicces, hozd vissza! Anyunak kell! - kiabáltad a zöldséges standok között futkorászva.
- Akkor kapj el.... - lihegte vigyorogva. Kb. 5 perc futkorászás után meguntad, majd egy újabb zacskó krumplit vettél el, és mentél a pénztárhoz. A futástól kipirosodott arcodon, a pénztáros néni elmosolyodott, majd egy szót sem szólva egymáshoz fizettél. Éppen kilépni készültél az ajtón, amikor egy kéz megfogta a vállad. Sejtetted ki az, de megfordultál.
- Bocsi, nem hagyhattam ki. - vágott szomorú arcot.
- Semmi baj. De azért ilyet máskor ne. Jó?
- Jó... Várj máskor?
- Hát ha a karomon van a számod, gondolom még találkozni akarsz velem.
- Hát... Ha az első randit a zöldségesnél akarod rendben... Mert csak ott tudok krumplit lopni a kezedből. - nevette el magát, majd te is követed a példáját.
- Jól van na... Csak most mennem kell. Szia Lou. - mosolyogtál. Ő pár másodpercig bambult, majd megszólalt.
- Oké, szia. Majd hívj.
-Rendben. - elindultál az 5 perces haza felé vezető úton, de utánad szólt.
- És egyébként hogy hívnak? - tette fel a kérdést, amt egyébként már vártál.
- (neved) vagyok.
- Oké, akkor. Később találkozunk (neved). - mosolygott, majd intett és elment a másik irányba. Te a haza vezető út során csak rá tudtál gondolni. Haza értél vigyorogtál lecsaptad a krumplit a pultra, majd felmentél a szobádba, és nézted tovább a filmet.

Nyeremény

Vissza tértem :) Újult erővel blogolok :)
Épp a Liammel közös házatok udvarában építetek egy kisebb faházat. Te a munkának megfelelően vagy felöltözve: egy terepmintás rövidnadrág, egy fehér, pánt nélküli felső, és egy hosszú szárú bakancs. Kicsit hasonlítasz egy katonai tábornokra, bár nem éppen ez volt a célod. Te ott vársz a kert végében az alapanyagok társaságában, amikor Liam is megérkezik. A tekintete kicsit elidőzik a lábaidon, majd közelebb lép hozzád, és megölel. -Csókot nem is kapok? –kérdezed egy kicsit csalódottan. -Ha kész vagyunk, azt kapsz, amit csak szeretnél. –mondja bizarr mosollyal az arcán, majd az arcodra ad egy puszit. Felcsigáz a gondolat, hogy szinte bármit megkaphatsz tőle, ezért azonnal neki is állsz a melónak. Azaz csak szeretnél, mert fogalmad sincs, hogy mégis mivel kellene kezdeni. Erre Liam csak egy hatalmasat nevet, és elkezdi a munkálatokat. Lassacskán, de sikerül az alapokat elvégeznetek, ami azt jelenti, hogy a belső polcokat kell feltenni. Liam bemegy a házba egy üveg ásványvizet kihozni, te pedig minden erődet beleadva megpróbálsz felszegelni egy polcot a falra. A vártnál sokkal egyszerűbbnek bizonyul a feladat, ezért nekilátsz a többinek is. Amikor Liam visszatér a vízzel, lefagy, mint egy kőszobor. Tátott szájjal néz rád, valószínűleg meglepődik a látványodon. Mindezt te észre sem veszed, csak dolgozol tovább, a férfiakat is megszégyenítő ügyességeddel. Amikor végre meglátod, csak széles mosoly húzódik az arcodra, és elpirulsz. Mivel még mindig motoszkál a fejedben a gondolat, hogy mi lesz a „nyereményed” amint ezzel elkészültök, még jobban belehúzol, és alig negyed órán belül már végzel is. Mivel ezek már az utolsó munkálatok közé tartoznak, elkezdesz agyalni, hogy mégis mit kérhetnél. Hirtelen beugrik, hogy mit szerettél volna már egy ideje átélni: egy nyári tábortűz körüli éneklés a One Direction többi tagjával, és természetesen a kanálfóbiás pároddal. Nem is késlekedsz, hátulról öleled meg Liamet, majd a fülébe súgod a kívánságaidat. Ő azonnal nyúl a telefonjáért, hogy hívja a többieket. Mindezt hamar megoldja, majd nekiláttok a terep előkészítésének. Minden perfektül elkészült, amikor a többiek nagy hangzavarral jönnek a kertbe. A szívélyes fogadtatás után veszitek észre, hogy már kezd sötétedni, ezért a nevezetes tábortüzet is megcsináljátok, némi segítséggel. Leültök a lángok köré, majd Liam és Niall is előveszi a gitárját, és először a Moments-et éneklitek, majd a Simple Plan-től a Summer Paradise-t. Felhőtlen a hangulatotok, amit semmi nem ronthat el. Ekkor jut eszedbe, hogy mi is volt az elsődleges kérésed. A csók. Amikor vége van a számnak, a testeddel enyhén Liam felé fordulsz, de mielőtt még megcsókolnád, ő cselekedik, és az ajkait a tiédekre tapasztja. Hosszan tartó, nagyon szenvedélyes csókot kapsz, amit bátran lehet nevezni a nap fénypontjának.

2010.07.23.

Első közös képük :)

Kedvenc fiúbandák ma betöltötte 2. évét!(:
Először is had mondjam el, mit kaptam tőlük:
Ha kellett megvigasztaltak, ha kellett megsirattak, ha kellett megnevetettek. Mindezt tudtukon kívül. Képesek úgy hangulatváltozást kiváltani az emberből, hogy azt sem tudják róla; létezik. Úgy érzem ez elég nagydolog. 
Lehet, hogy másnak csak 5 srác, de nekem ők az életem egyik fontos elemei.
2 év alatt elérték azt, amiről álmodtak és egy hihetetlen csapat lett belőlük. Ők az élő példái annak, hogy hinnünk kell magunkban és az álmainkban, és sikerül amit elakarunk érni!!!

Ez mind csak a töredéke annak, amit érzek, de nem találom a megfelelő szavakat, elmondhatatlan amit nekik köszönhetek! Bár a szöveget kaptam, éppen azért, mert nem tudom megfogalmazni mennyire szeretem őket....


Forrás: http://1dream1hope1d.blogspot.hu

sorry :(

Bocsi hogy már rég nem írtam részt... Csak nincsen ihletem, meg kicsit beütött egy-két dolog ami nem kellett volna. Mindegy. Szóval most lesz egy kis szünet határozatlan ideig, amíg írok 4-5 részt. Mert most piszkozatban egy sincs. Meg van egy másik blog amit 4-en írunk, szintén 1Ds azzal vagyok elfoglalva. Viszont örülök, hogy jöttek pozitív visszajelzések! :) És láttam pár blogon, hogy ott vagyok a kedvenceknél/linklistán. :) Ami szintén baromi jól esik. És sokan mondták, hogy milyen egyedi a blog. De nem az, mert a legjobb barátnőmtől szedtem az ötletet, akinek nagyobb képzelő ereje van mint nekem. Csak így könnyebb írni, hogy nem össze függő a történet, szerintem. :) Na lényeg: SZÜNET amíg lesz 4-5 rész piszkozatban. :)

#RIPManon

Manon egy rákos Directioner emlékére írom ezt a pár sort, mert megérdemli. Manon utolsó tweetjét Louisnak címezte, Július 7.én. Louis 8.án vissza írt neki. De ezt már Manon nem láthatta. Most álljon itt a két tweet:

Manon:

@Louis_Tomlinson I love you ferever and always x

An Angel is Louis Tomlinson

Louis:

@spinthelouis lots and lots of love to you. Sweet dreams, sleep tight xxxx

Lefordítva:

Manon:

Én szeretlek örökké és mindig x

Louis: Sok-sok szeretet neked. Szép álmokat, aludj jól xxxx

Ezzel Lou újra bebizonyította, hogy mekkora szíve is van igazából. Manon segítségével még szorosabb lett az 1DFamily :") Örökké felnézek Louisra és örökké emlékezni fogok Manonra :"(

First Kiss With Zayn

Zaynnel nemrég ismerkedtetek össze. Te nagy nehezen meggyőzted, hogy a 2. randi egy kevésbé nyilvános termál fürdőben legyen. Már vagy 3 órája ott vagytok, de ő nem mer bemenni veled a medencébe, mert nagyon fél. Te kimentél hozzá, megragadtad a kezét és azt mondtad neki, hogy:
Te: - Zayn! Ha most nem jössz be velem ebbe a medencébe-ami mellesleg nem mély-akkor egész nap nem nézek rád.
Zayn: - Azt úgy sem bírnád ki. Ki bírná ki azt, hogy nem néz rá Zayn Malikra? - ismételte ugyan azt a mondatot  két féle módon.
Te: - Én - mondtad tettet nyugodtsággal, mert tudtad, ha komoly vagy vele akkor meglágyul. Zayn csak megvonta a vállát adott egy puszi az arcodra, amit mosolyogni kezdtél. Majd kézen-fogva besétáltatok a medencébe. Az elején egy kicsit filózott, hogy engedjen-e a csábításodnak, vagy szarja le és menjen ki a napágyra-ahol eddig feküdt és nézett téged-de végül is, vett egy mély levegőt és bement veled. Folyamatosan, őt nézted, ő meg csak szorongatta a kezedet, és egy másodpercre sem tágított mellőled. Lassú léptekkel, vagy inkább tyúklépésben haladtatok egyre beljebb. Ahogy beljebb sétáltatok, úgy mélyült a medence.  Már Majdnem elérte Zayn nyakát, amikor neked már majdnem elérte az állad. Ennyivel magasabb nálad. Itt Zayn hirtelen elmerült, te nem tudtad, hogy csak poénkodik, vagy komolyan mindjárt megfullad. Gondoltad, hogy hány tini lány haragudna rád és mennyi halálos fenyegetést kapnál mindenkitől, ha most hagyod meghalni Zayn Malikot. Meg hogy a banda többi tagja hogy ki lenne akadva. A gondolatmeneted megzavarta egy hatalmas rántás, ami a kezed felől jött. Nagy levegőt vettél, és te is teljesen elmerültél, Zayn volt az. Majd közelebb húzott magához és a víz alatt megcsókolt. A levegő fogytán volt mindkettőtöknél, ezért kénytelenek voltatok a felszínre jönni. Megláttad Zaynt vizesen, és nem tudtál megszólalni a látványától. Pedig tudtad, hogy mérgesnek kéne lenned rá, hogy ilyenekkel poénkodik, de az imént történt meg életed legérzékibb és legromantikusabb első csókja. Amit maga Mr.Malik adott. Ő kérdőn nézett rád, te pedig csak a szemét és a vizesen az arcába omló haját tudtad nézni.
Zayn: - Baj van? - kérdezte aggódó tekintettel. Te megráztad a fejed, hogy elűzd a gondolatokat.
Te: - Nem, csak elbambultam. - Ő féloldalas sexy mosolyra húzta a száját, és csak téged bámult, majd hirtelen újra megcsókolt, ez a csók viszont tovább tartott mint az előző.

miért érdemes étterembe menni Londonban?

Várom a hozzászólásokat, legyen az pozitív vagy negatív, szívesen fogadom :)

Londonban nyaralsz. Éppen városnézésen vagy, és minden számodra furcsa, új, érdekes dolgot lefotózol a telefonoddal, hogy később megmutathasd a szüleidnek az élményeidet. A nagy fotózgatás és sétálgatás közepette, megéheztél. Megpillantottál egy étteremszerűséget. Egy piros-fekete kakas volt neonokkal kivilágítva, a kajálda tetején a kakas alatt piros betűkkel: Nando's. Nem igazán hallottál még ilyenről, így gondoltad, hogy itt Londonban minden új csak jót jelenthet. Beléptél a hatalmas üvegajtón. Falábú, fémlapú asztalok sorakoztak körbe a sötétített ablakok mellett, ahonnan csak bentről lehetett kívülre látni, de kintről belülre nem. Középen egy pult volt, ahol a rendeléseket vették fel. Az asztalokon kívül nem néztél meg mást, de a sorban állás közben ez is eszedbe jutott. Szinte minden piros-fekete színben pompázott. Viszont a kasszánál nem álltak sokan, alig 2-3 ember, így gyorsan sorra kerültél. ~Hogy itt milyen gyorsan mennek a dolgok~gondoltad magadban. A legolcsóbb kaját választottad, hiszen nem volt sok pénzed. Leültél a sarokban lévő asztalhoz, egy kényelmes piros bőr 'kanapéra'. Nem is olyan sokára hozták az általad rendelt ebédet. Amikor felnéztél a pincérre a szemed sarkából kiszúrtál egy srácot, aki nagyon ismerős volt számodra. Napszemüveget, fulcapet és rozsdabarna izompólót viselt. De nem igazán foglalkoztál vele, inkább az üres hasadra és az előtted csinosan fekvő hamburgerre gondoltál. Gyorsan fölfaltad, de a hasad még mindig üresen tátongott a helyén. Így rendeltél még egy hamburgert, amit szintén egész gyorsan benyomtál. Mikor már az 5. hambidat pusztítottad., leült veled szembe az az ismerős srác, akit az imént még a sorban láttál ácsorogni. A szőke haját is jól szemügyre vetted, és eszedbe jutott Niall, az One Diretionből. De gondoltad magadban, hogy biztos, hogy nem ő az. Ezért flamoltad tovább a hambidat, már ami maradt belőle. A fiú még mindig egy szót sem szólva bámulta, ahogy eszel. Mikor végeztél a pincér elvitte a tálcád, kérted tőle a számlát, majd elkezdtél pakolászni a táskádba a telefonodat. Amikor az ismerős csáveszka megszólalt:
- Te aztán éhes lehettél.
-Ne haragodj, de ismerjük egymást? - kérdezted a fogaidba ragad húscafatok halászásával elfoglalt hangon.
-Nem. Még nem. De előbb röp kérdés: Van sejtésed arról, hogy ki vagyok?
-Van egy tippem. - válaszoltál még mindig elfoglaltan.
-Na mond.
-Niall, az One Directionből, de te biztos nem lehetsz ő, mert nem állsz szóba rajongókkal.
-Ezt ki mondta neked?
-Csak feltételezés. - itt már befejezted a fogaid tisztítását, és mosolyogni kezdtél.
-Oké, igen Niall vagyok. Niall Horan.-és mintha a neve megmosolyogni való lenne vigyorogni kezdett, azokkal a cuki kancsi fogaival. Amitől azért mégiscsak egy kicsit megszédültél, mert csak Niall Horannal beszélsz, sőt rá i mosolyogtál. A szédelgésedet, látszólag észrevette: - Valami baj van? - kérdezte aggodalmat sugárzó arckifejezéssel.
-Nem, nincs semmi baj, csak imádom amit csináltok és eszeveszetten jól né.....-itt abba kellett hagynod, mert jött a pincér a számlával. Niall hősiesen felszólalt egy cuki mosoly kíséretében, amit rád szegezett:
-Hagyd, majd én. - te nem szóltál semmit, csak vigyorogtál, mint a vadalma. Előkapta a fekete pénztárcáját a zsebéből, kifizette az ebédedet. T megköszönted neki, majd udvariasan elkérte a számod. Te leplezett nyugodtsággal megadtad neki azt. Felálltatok, és kisétáltatok a Nando's étterem ajtaján, nyomott egy cuppanós puszit az arcodra, majd mind a ketten elindultatok az ellenkező irányba.
-VÁRJ!-kiabált utánad-MÉG A NEVEDET SEM TUDOM!
-(neved) VAGYOK! -kiáltottál vissza neki készségesen.
-SZÉP NÉV! MAJD HÍVLAK, AMINT LESZ EGY KIS SZABAD IDŐM!
-OKÉ!-a kiáltások közepette észre sem vettétek, hogy mindenki titeket bámul. Ő pedig tolatva sétált, mert nem tudta levenni rólad a szemét. És vélhetőleg nem nézett a 'visszapillantó tükörbe', mert egy hatalmas villanyoszlopnak ment neki. Ezen te hatalmasat nevettél.

-ÖRÜLÖK, HOGY TETSZIK!- szólt. Amin te szintén jót kacagtál.

Zayn and the telephone number

Végre.... Te is elmehettél egy One Direction dedikálásra. Nagyon örülsz neki, de te nem vagy olyan, mint a többi lány. Te nem sikongatsz, nem bőgsz. Csak csendben el vagy foglalva a gondolataiddal. Ki-ki nézegetsz a hosszan kígyózó sor középtájáról, hogy mikor kerülsz sorra. Ez feltűnhetett Zaynnek is, mert amint aláírt egy CD-t feltekintett rád. Ekkor ezt te még észre sem vetted, csak nézted a posztereket a falakon, oszlopokon, sőt felfedeztél egyet a padlón is. Amikor te újra megnézted mennyien állnak még előtted. Amikor végig futott a fiúkon a tekinteted, megakadt két gyönyörű barna szemen. Igen. Zayné volt az a csodás szempár. Hosszú másodpercekig néztetek egymásra. Ekkor Harry a könyökével egy kissé megbökte Zayn oldalát, ez zökkentette ki. Majd a következő rajongóra (aki következett) mosolygott, de a szeme sarkából még mindig téged nézett. Amikor elment a könnyektől nem látó rajongó csaj. Zayn egy ugrással átugrott az asztalon, oda futott hozzád.
Zayn: - Ezt már nem bírom. Gyönyörű szemed van. - rák vörös lettél, alig kaptál levegőt, hogy Ő beszél veled - Megkaphatnám a telefonszámodat? - kérdezte azzal a 'rosszfiús' mosolyával. Te nyugalmat tettetve belenyúltál a zsebébe, kiszedted a telefonját. Bepötyögted a telefonszámodat, és elégedett mosollyal az arcodon visszacsúsztattad a zsebébe a telefonját. Ekkor még nem szóltál egy szót sem, mert féltél amint kimondod az első szót elájulsz.
Te: - Azt hiszem éppen rád várnak. - nyögted ki, erőltetett nyugodtsággal. Ő előkapott egy cetlit aláírta, nyomott egy gyengéd puszit az arcodra. Majd visszaszaladt a helyére. Te már haza felé tartottál, amikor megcsörrent a telefonod. Előkaptad 'Rejtett szám'. Sejtetted ki az, ezért felvetted.
Te: - Igen? Zayn?
Zayn: - Csak meg akartam tudni, hogy jó-e a szám. De ha már felhívtalak, rá érsz ma este?
Természetesen igent mondtál, és még jó, hogy nem látott téged, hiszen az ájulás szélén álltál.

First Kiss with Niall

Délutánra megbeszéltetek egy randit a kosárpályára. Bár kételyeid voltak a helyszín felől, beleegyeztél. Sportos öltözékben, este nyolcfelé lecsörtettél a kosárpályára. Nincs ott senki. ~Bakker. Beetetett.~ gondoltad magadban. Ekkor megláttad az "ölelj meg" feliratos pólójában, és egy barna ülepes nadrágban. ~Na, ne.~gondoltad. Elég gáz volt, ahogy kinéztél. Főleg, hogy ő nem kosárhoz öltözött.

Niall: - Csinos. - Állapította meg, mire te elmosolyodtál. - Most akkor vegyünk valami alkalomhoz illőt. - Ezzel megragadta a kezed.

Te: - Nem! Szerintem ez tökéletes, bármit is csinálunk! - Bár nagyon utáltad magad ezért, hogy ellent kell mondanod. - Mellesleg ezt a pólót szereted rajtam a legjobban. - Tetted hozzá a te sajátos bájodban. Niall elmosolyodott és közelebb lépett.

Niall: - Igazad van. Tudod mit? Hagyjuk az evést, és térjünk rá arra, amit utána csináltunk volna. - Mondta. Ha ott áll mindenki, aki ismeri Niallt, azoknak leesett volna az álluk, vagy keresték volna a kandikamerát, talán még a híradó is leadta volna. Mi lehet a kajánál is fontosabb neki? Valószínűleg fura fejet vághattál, mert aranyosan el kezdett kacagni rajtad, majd közelebb húzott magához, és megcsókolt. Sokáig csókolóztatok, de csak egy pillanatnak tűnt. Gyengéden és jól csókolt.

Akkor:

Csapjunk bele újra.. Mivel a történetnek nem volt hatalmas olvasottsága, így próbálkozom valami újjal. Innen kérek elnézést Lexytől :D Szóval nagy álmodozó típus vagyok és vizuálisan 'sokkal' jobban bele élem magam a történetekbe. Így már fontolgattam egy ideje, hogy Mi lenne ha....? És tessék. Magyarán: Kitalált történeteket írok, hol hosszabbat, hol rövidebbet. Úgy, hogy az nem Rólam vagy valaki Másról szól. Hanem Rólad! Ezzel azt szeretném elérni, hogy el tudd képzelni a dolgokat, úgy mintha Veled történne meg. Jó olvasást! :)